Csodás dolog utazni - az élmény s az érzés szavakba nem nagyon önthető. Férjjel, gyerekekkel, olykor kutyával.
Nem is tudjuk elképzelni, hogy ne menjünk és menjünk és menjünk..., amikor csak lehet.
Az utazás élmény, kaland, kiteljesedés, szórakozás, tanulás, fejlődés - és nyitás a világ felé: egyfelől megnyílnak számunkra másfajta kultúrák, élmények, szokások, életek, esetleg vallások, szemtanúi lehetünk olyan (élet)érzéseknek, láthatunk olyan helyeket, tájakat, épületeket, festményeket, művészeti alkotásokat, kóstolhatunk olyan ízeket stb., amelyeket egyébként nem, másfelől pedig
nemcsak a világ nyílik ki, hanem ezáltal mi magunk is megnyílunk. Nyitottabbá, befogadóbbakká válunk, szélesebb látókörűvé, komplexebb gondolkodásúvá (remélhetőleg);
a családunkkal, szeretteinkkel pedig másfajta minőségi időt tölthetünk együtt, mint az ismerős közegben.
Nekem egy utazás megszervezése hetekbe telik, mármint úgy értendő az, hogy 'csak' hetekbe, ha napi több órát rászánok. Én nem az ad hoc jellegű utazások híve vagyok. Nekem nem megy a majd fordulunk valamerre, és majd lesz ott valami - pedig amikor egyszer eltévedtünk Máltán, olyan utcákban jártunk, amelyekbe egyébként nem mentünk volna be, és ez csodás élmény volt. Azonban a nem megtervezett utazásoknak a hátránya az, hogy kimaradnak kimaradhatatlan dolgok, és engem kimondottan bántana, ha ki kéne hagynom a kihagyhatatlant. Ezért nagy tervező vagyok, és lelkes tervező, a család önkéntes utazásszervezője.
Nincs is jobb elfoglaltság annál, mint megszervezni a következő utat, ahova mi négyen ellátogatunk.
És mivel igen sok időt töltök szervezéssel, magam is nagyon sok honlapot, blogot látogatok az utazásokkal kapcsolatban, amelyek nagy hasznomra vannak. És lelkesítenek, nagyon. Motiválnak, még többre, még jobbra sarkallnak. Talán az én beszámolóim is sarkallhatnak másokat arra, hogy megnézzék a "kihagyhatatlant", de - főleg! - motiváló a saját számomra is az, hogy az élményekről beszámoljak egy picit tágabb közönségnek; hogy készüljek erre, ergó:
aszerint is fotózzak, nézzek és lássak, hogy mi kerül majd fel ide. Tehát azt várom ettől a blogtól, hogy a
saját magam számára inspirálóan fog majd hatni az, hogy az adott épületről, tájról stb. készült fényképet szeretném itt is megjeleníteni, és ehhez
egy picit más nézőpontból kell szemlélnem az adott dolgot. Biztos vagyok benne, hogy ez ösztönzőleg hat.
És ami még nagyon fontos: biztos vagyok abban, hogy
a világnézetünket is formálja egy-egy utazás.
A világképet, a látásmódot, a más népcsoportokról (vallásokról, kultúrákról stb.) való gondolkodást, a toleranciát, a másfajta életet élőkről alkotott képet, és egyszerre szolgálja az összképre és a részletekre való koncentrálást, márpedig hol egyik, hol másik jön jól az életben.
Világnézet így vagy úgy, én tehát az utazás híve vagyok.
A szoros értelemben vett utazás együtt jár nagy belső utazásokkal is (inspiráció, együttérzés, művészetek iránt fogékonnyá válás, az új megtapasztalása stb.),
de nem akarok elmenni a nagy szavak irányába.
Csak utazzunk. Ha minden simán megy - és hát úgy legyen! -, akkor ez az egyik olyan dolog az életben, amit nem hiszem, hogy valaha is megbán az ember.
A korábbi utazásainkról is teszek fel majd beszámolót, hátha jól jön valakinek. Vagy a saját lelkemnek. Visszagondolni, újranézni, újra átélni.
Elsősorban majd nem a praktikus tanácsokra szeretnék koncentrálni, hanem arra, hogy mik azok a látnivalók, amelyek mellett tényleg, de tényleg kár lenne elsuhanni anélkül, hogy megtekintenénk.
Mert vagy egyszerűen egy érzelmi többletet adnak, vagy olyan élményben részesítenek minket, amit korábban elképzelni sem tudtunk volna (és ez lehet egészen prózai szórakozás is), vagy a világnézetünket, látásmódunkat fejlesztik.
"Nézzünk hát világot", gazdagodjunk újfajta élményekkel, tapasztalatokkal, élvezzük az utazásaink minden pillanatát, és ne felejtsük el ezeket sohasem!
